2.fejezet

Sziasztok! Íme itt a 2. rész! Várom a komikat:) 

*Peyton szemszöge*
A két erős kéz megfordított és szembetaláltam magamat egy szintúgy pánk emberrel. Kék szeme volt, kissé borostás..
-Louis vagyok baby.-mondta majd kezei a combomhoz vándoroltak, de megállítottam. 
-Harapósak vagyunk, ugye?-szórakozott.
-Louis akadj le róla.-mondta Harry.
A srác elsétált, de előtte megígérte, hogy még találkozunk, majd kacsintott. Hogy kerültem ide? Felálltam a bárszékből, majd a kijárat felé siettem. Harry rohant utánam, mire én is futni kezdtem. A nevemet kiabálta. Várjunk, én elmondtam neki a nevemet?..
Kifutottam az ajtón, mire ő is. Kis lábaim fürgén szelték az utat, de feleslegesen. Két kezet éreztem a derekamon, ami felkapott.
-Nem játszunk fogócskát.-mondta majd a kocsi felé cipelt. 
Beültetett és megint szökni próbáltam, de bezárta. Bepattant mellém, majd indultunk is.
-M-most ugye a sulihoz viszel?
Rám nézett, de csak vigyorgott. Ettől kissé megijedtem, de azonnal megnyugodtam, amikor az iskola kapujához értünk. Próbáltam megint kinyitni az ajtót, de semmi. Harry kiszállt, megkerülte a kocsit, amjd kiengedett. Azonnal kipattantam, és rohanni akartam, de elkapta a csuklómat.
-Remélem jól érezted magad, de fogod még ennél jobban az én társaságomban.-vigyorgott, majd elengedett. 
Azonnal rohanni kezdtem. Befutottam az iskolába. Megnéztem, milyen óra a 3.óra, mivel már csak arra érek oda. Matek… remek! Felfutottam a lépcsőn a teremig. Bekopogtam, a tanár pedig kiynitotta az ajtót. Férfi volt.
-Áhh, Peyton! Ne aggódj, semmi baj, hogy késtél.-mosolygott kedvesen a tanár.
-Bocsánat.-mondtam halkan.
-Semmi gond! Keress egy helyet.-mosolygott.
Ahogy beljebb mentem néhány fiú füttyögni és hümmögni kezdett. Hátra mentem és Chris mellé ültem.
-Annyira sajnálom, hogy nem tudtam segíteni.-suttogta.
-Ugyan, én sajnálom, hogy miattam vertek meg.
-Felejtsük el.-mosolygott.
Hirtelen Harry toppant be az ajtón. A szívem hevesebben vert és a mosoly ráfagyott az arcomra és Chris-ére is. 
-Styles! Hogy képzeli, hogy fél órát kés? És ahogy láttam az ablakból, még a lányokat is terrorizálja.
-Mert maga aztán rohadtul tudja!-viccelődött.
-Hát, nem nekem kell egy lányt úgy elfognom.-mondta a tanár.
Az arcomra halvány pír szökött. Látta a tanár, ahogy visszahozott.
-Mert magától még úgy is megszöknének. Sőt, megvakulnának.-nevetett Harry, majd hátra sétált.
Pont a mellettem lévő padhoz cuccolt le. A tanár írni kezdett a táblán. Harry kihasználta az alkalmat, hogy nem figyel és felállt, a cuccomat átrakta a padjához, majd rámnézett. Szemöldök ráncolva bámultam. Az egész osztály minket figyelt. A tanár nem vette észre. Harry Megfogott hirtelen és átültetett mellé. Néhány fiú féltékenynek tűnt… Egész órán zavarban voltam Harry mellett. A tanár folyton engem szólított.
-Peyton, letudnád írni képlettel ezt a táblánál?
-Hagyja már, hogy az isten baszná magát. Egész nap őt cseszteti. Ennyi erővel ne költözzön ki oda magához?
-Nos, Styles maga költözhet az igazgatóhoz.
-Az egész suli gáz! Törzsvásárló kártyát sem adnak a dirihez..
-Styles azonnal kifelé!
-Nincs kedvem!
-Húzzon már ki!-emelte fel a hangját a tanár.
-Kötéllel?-nevetett Harry.
-Felhívom a szüleidet!
-Megkérdezné, mi lesz az ebéd?
Egy halk kuncogás szaladt ki a számon, amit csak Harry hallott. A tanár a fejét fogta. Nem volt kedve csatázni. A csengő megszólalt. Gyorsan felálltam, amjd  kint odasiettem Chris-hez, Emily-hez és Jessy-hez.
-Mit csinált veled?-kérdezősködtek.
-Elvitt valami buliba. De elszöktem..-mondtam szűkszavúan.
Rengeteg srác körénk gyűlt. Mindenki azt kérdezte, hogy nem-e akarok randizni velük… Eléggé bizarr helyzet volt, hisz ilyen fogadtatást egyik iskolában sem kaptam, pedig jártas vagyok a suli váltásban. 
Végül mindegyikőjük leült és engem bámultak miközben ettem.
-És mi a kedvenc kajád?-kérdezte az egyik.
-Ehh. Nem tudom. Talán a palacsinta..
-Azt én is imádom!
Kedvesen rámosolyogtam. 
-Van pasid most?-kérdezték.
A falat megakadt a torkomon. Chris hátba veregetett, de közben mindenki azt kérdezte hogy jól vagyok-e. Kicsit zavaró volt az odafigyelésük. Az udvaron éreztem magamon Harry tekintetét, aki a többi punkkal kajált.
-Van.- mondtam halkan.
-Ohh.
Végül láttam, ahogy Harry feláll és felém sétál.
-Húzzatok innen gyökerek!-ordított egyet az asztalhoz támaszkodva. 
Mindenki elrohant, majd ő is visszament az asztalához. Folytatta a bámulást.
-Ehh, Peyton.-kezdte Jessy.-Szerintem ez nem túl jó ötlet, hogy egy punkkal haverkodsz.
-Nem haverkodok vele! Ő rabolt el reggel és ő ültetett át matekon is.
-Ja, és szerintem bejössz neki. Ő is bejön neked?-kérdezte  Chris unottan, miközben az üdítőjével szórakozott.
-Mi? Nem, dehogyis!-mentegetőztem.
A nap további része lassan telt el. Mindeki-aki fiú volt- felajánlotta, hogy elvisz, de nem fogadtam el. Amint vége lett az utolsó órának siettem haza. Lassan sétáltam, gondolkodnom kellett. Egy ismerős kocsi lassított le mellettem. Jajj ne. Fekete Range Rover..
-Hejj baby. Szállj be.-mondta Harry a letekert ablakon át.
Ránéztem és gyorsítottam a lépteimen. A kocsi lassan követett engem.
-Azonnal állj meg és szállj be.
Nem így tettem, hanem mentem tovább. A kocsi megállt, ajtó csapódást hallottam és lépteket. Két erős kéz megragadott majd felemelt
-Tegyél le!-sikítoztam, mire befogta a számat. 
Beültetett a kocsiba. Az ajtó a szokásához hívően csukva volt. Nem mertem megszólalni, mert eléggé feszült volt. Nem értettem, hogy miért kellett elhoznia megint. Egy ház mellett lassított, ami nekem nem volt ismerős. Fekete volt és óriási kerítés övezte.
-H-hova hoztál?

-Mondtam, hogy fogunk mi még szórakozni.